19. hónap
Forrás: Egy nagypapakorú kispapa naplója | 2012 március 22.
Már egészen szépen, néha tőmondatokban is beszélsz: Kukics (kukucs), Szia, apué
Apu ement, fúj kakás, cica aszik, mérges apu, 1-2-anyus, boci boci taka, ici pici
A paprikás szalámit imádod…
A hajmosással sincs semmi probléma, mert szereted a habot…
Gyi, gyi…
Mint egy kis manöken…
Tovább a teljes bejegyzéshez
Másfél éves lettél!
Forrás: Egy nagypapakorú kispapa naplója | 2012 február 26.
Tündérkém!
Mindent megértesz és már egészen jól mondogatod a szavakat utánunk:
Néni, bácsi, inni, ezt is, hova, apu, csücs, hapci, hoppá, tej, kakaó, papír, kés, villa, torta, béka…etc.
Persze, megvan a saját szókincsed is, amit, lehet csak mi értünk: Tety (keksz), Bruma(Maci), kika(csiga), bobo(bogyó), atya(add ide), hami(enni), bana(banán), kepke(lepke), haka(halacska), kana(kanál), tétya(tészta), bobóc(bohóc), epe(eper)…
A lottóreklám végén pedig már Te is felkiáltasz: – „Ennyi!”
Anyuval jártok táncolni is, mindig utánozol bennünket, nagyon kis házias vagy, ha valami kiszóródik, rögtön hozod a söprűt és a lapátot, és anyával együtt szépen mosogatsz, mert imádod a vízet.
Leesett az első hó – megvolt a szánkózás, és anyuval szép hóembert is építetettek. De sajnos pont ekkor voltál beteg, így aztán csak egyszer-kétszer voltunk kint… inkább az orrodat porszívóztuk…
Egyszer csak azt vettük észre, hogy furán csámpálsz… Lemértük, kiderült kisebb a cipőd belseje mint a lábad… a 22-es kiscsizmát kinőtted, vehettünk újat.
Dóri lufibabát kaptad szülinapodra, akit jól megboxoltál
Mindenre felmászol, felállsz… még a bárszékre is… frászt kapunk…inkább kivittem a magas székeket a garázsba.
A cicákat ebben a nagy hidegben beengedtem, te meg kihasználod az alkalmat és nyúzod őket tovább, húzod a farkukat, vakarod a hátukat és emelgetve cipeled őket. Lizi ezt nehezen tűri, ezért tele vagy karmolással.
Tovább a teljes bejegyzéshez
Az első karácsony
Forrás: Egy nagypapakorú kispapa naplója | 2012 január 6.
Tavaly négyhónaposan csak a karácsonyfa fényeit élvezted…
Most míg aludtál feldíszítettük a gyökeres ezüstfenyőt. Évek óta cserepes fát veszek, nincs szívem vágottat venni, – már tele a kert fenyőfával… De a tavalyi két év után kiszáradt. A legérdekesebb, játékos díszeket alulra raktuk, hogy meg tudd őket szerezni.
Mikor szemedet dörgölve kijöttél a nappaliba, úgy megörültél a szép, nagy, díszes, világító karácsonyfának, hogy kiáltozva rohantál oda, megfogdostad a díszeket, majd levetetted magad a földre, és „úsztál” a boldogságtól… Valóban úszó mozdulatokat végeztél a földön… Hogy ez mit jelentett nálad, azóta se bírtuk megfejteni…
Mikor a fiúk megjöttek, gyújtogatták a csillagszórókat, csilingeltem a kis haranggal, szólt a „Menyből az angyal”, miközben Te csodálkozva álltál kétméteres bátyáid tövében… Remélem szép karácsonyod volt… de hogy mire fogsz emlékezni…
Annyi ajándékot kaptál, hogy inkább beosztottuk egész hétre…minden nap adtunk egy játékot: először egy kis nyeles, tologatós, dobolós fajátékot, meg „Peti” bohóc bábot (Latabár egyik filmje nyomán), – aki ezentúl sokat fog beszélgetni veled… Aztán karácsony másnapján kis helikoptert, ami világítva gurul, miközben forog a propellere.
Harmadnap színes, zenélő mozdonyt, mely buborékokat ereget, és minden akadálynál megfordul, – ennek örültél talán a legjobban. Pelenkázható, bilibe pisilős, beszélő babát, – aminek a hangját még nem hallottuk, mert nem tudtam ilyen gombelemet venni – de már pelenkáztuk. Szájharmonikát, melynél még nekem is behorpad a homlokom mikor megfújom, – neked még nem sikerült. Minden etetésnél jól eljátszunk a kis felhúzható, forgó, mágneses halacska-halászó készlettel, amelynél a tátogó halakat kell kifogni. De az az ügyességi játék nem túl népszerű nálad, melynél különböző alakú színes „drótokon” kell többféle formájú tárgyakat áthúzni. A kis billentyűs zenegépet – önző módon – én néztem ki neked, – de nagyon hangos, és mindenre valami dallamot játszik.. Pedig azt hittem ezen fogok komponálni…. Nagymamától lépegető Mikulás fajátékot és fapuzzle-elefántot kaptál, a rokonoktól fatologató-táblát, gyurmát, hátizsákot, rajzolótáblát. Ezek után egész este egy pezsgőtabletta-dobozzal játszottál… Minden más pénzkidobás volt…
Emlékszem, kölyökkoromban nálunk a hétgyermekes családban rendkívüli ünnep volt a karácsony: édesanyám testvére, pap nagybátyám is mindig velünk ünnepelt (mikor éppen nem volt Rákosi vagy Kádár börtönében) és sokszor – dadánk – Annus néni is. Csodálatos érzés volt, mikor több mint tízen álltuk körbe a fát, és tágra nyílt szemekkel énekeltünk egymás után egy csomó karácsonyi dalt, mert nagybátyámék nagyon sokat ismertek. A Stille Nachtot és még néhány dalt németül is elénekeltük.
Karácsony előtt egy hónappal levelet kellett írni a Jézuskának mit szeretnénk. Kedvenc kívánságaink voltak az alumínium huszárkard csákóval, vagy az amerikai „cow-boy” kalap, az övön lógó colt, meg az indián gumi-tomahawk. Ezekkel hónapokig tartó csatákat vívtunk, vertük fejbe, és skalpoltuk meg egymást az indián gumifokossal, – ahogy kedvenc indiánkönyveinkben olvastuk. Este négyen aludtunk egy ágyban: ketten felül, ketten az ágyneműfiókban fejtől lábtól… Aztán pár nap alatt elfogyott a pisztolypatron, elgörbült a kard…
Hurrá, belekakiltál a bilibe! Fürdésnél gyakran odakészítjük a kiskád mellé a nagykádba a bilit, mert néhányszor már történt a fürdővízben baleset, mikor mindig nagyon meg voltál lepődve… De addig mondogattuk, hogy „kaki”, hogy múltkor szóltál előtte, – kikaptalak a vízből, ráraktalak, és produkáltál egy kis termést a zenélő bilibe…
A nemrég vett 22-es kiscsizmát alig bírjuk felhúzni a lábadra, – lemértük, kiderült, fél centivel kisebb mint a lábad… akkor ezért állt rajtad olyan furcsán… Na, gyorsan venni kell egy nagyobbat…
Egy csomó új szót tudsz, és édes dolgokat produkálsz már: szorosan átöleled a nyakam, puszit adsz, integetsz, mikor meglátsz, és azt kiabálod: – „Apu!” Megfogod a kezem és becipelsz a fürdőszobába, és magyarázol a fürdőkád felett, hogy itt az ideje a lubickolásnak…
A nagycsaládi karácsonyon még Szilvia nagynéni kis zongorakoncertjén is részt vettél
Tovább a teljes bejegyzéshezMegjött az első Mikulás!
Forrás: Egy nagypapakorú kispapa naplója | 2011 december 10.
Meglepetésre a legnagyobb eseményt egy csokimikulás okozta: rögtön tudtad mi az, – azonnal elkezdted kibontani a csomagolást, haraptál is belőle vagy hármat, majd azt gondoltuk ez egyelőre elég. Te nem így képzelted. Mikor elvettük Tőled, akkora hisztit csaptál, amiről eddig csak olvastunk: sírva földre vetetted magad. Szerencsére sikerült egy másik játékkal elvonni a figyelmed.
Nagyon kis okos vagy már: mindent megértesz, és kérésre meg is csinálod. Úgy emlékszem a fiúk nem voltak ilyen szófogadók…
Kukáztunk neked egy kiváló állapotú kis háromkerekű biciklit tolókarral… Fogalmam sincs miért rakta ki valaki a szelektív gyűjtő mellé, mert két csavar meghúzása után tökéletesen működik.
Anyu rávetette magát a vaterára és a legkülönfélébb hasznos dolgokra licitál. A ruhatáradat is innen bővítjük. Hétszázért egy kis motort is szerzett, de a ruhaméretek nem mindig stimmelnek. Nősz mint a gomba, a cipők már alig mennek rád, a legutóbbi kezeslábasba meg már alig bírtunk beletuszkolni.
Több cicád is van: néha beengedjük melegedni a macsekokat, akikkel még mindig nagyon kemény vagy (mindig szólni kell, hogy – csak simogatni szabad – különben megtéped őket), másrészt még mindig cicizel reggel-este, és néha napközben is vigasztalásra vágysz, – ilyenkor félreérthetetlenül kezded kibontani anyu blúzát, miközben azt mondod: – „Cica!”.
A játszóházban és tejtestvéreddel Csongival is jókat játszol, akivel egész jóban vagytok. Néha meg nálunk van a bölcsi:
Hazahoztam az üzletből egy kis fellépőt, amit mindenhova magaddal cipelsz, – nagyon élvezed, hogy ezzel húsz centivel magasabb helyekre is elérsz: lerámolod az íróasztalt, a szekrényt, bekapcsolod a rádiót, majd egy nagy-késsel rohansz el a konyhapulttól…
Alig bírtam abbahagyni a nevetést mikor legutóbb a fürdőszobában anyuval együtt mostál a mosdókagylóban: ugyanolyan mozdulatokkal, kitartóan lötykölöd a ruhát, mint anyuka. Ha ezt a jó szokásodat megtartod, nem lesz gond a házimunkával…
Tovább a teljes bejegyzéshez15 hónap
Forrás: Egy nagypapakorú kispapa naplója | 2011 november 13.
Szegénykém Te is megkaptad ezt a hasmenéses-hányásos nyavalyát…
Hétfő hajnalban ébredtem úgy, hogy egy kőszikla van a hasamban… először székrekedésem volt, aztán hasmenésem…két napig jött belőlem, mint a víz. Aztán anyu kapta el… nála már súlyosabb volt a helyzet… egyszerre jött elől-hátul… beborította a WC falát is. De ő még ájulós is. Este éppen jóéjt-szopi volt, amikor a szomszédban egyszer csak hallom, hogy anyu elhaló hangon kiabál. Berohanok a gyerekszobába: anyu félig ájultan, lecsúszva a hintaszékben, Te az ölében… Gyorsan beraktalak a kiságyba, anyut átvittem a másik szobába, és rohantam a lavórért…
Másnap a kinti alvás után éppen jöttél befelé a kertből, mikor jött az első bukás… anoráknak annyi. Aztán csak sétáltál a szobában, miközben jött belőled rendesen… ezért aztán egy előkét kötöttünk rád állandóra. Két nap után elköltözött a róka, jött a hasmenés… egyik reggel hónaljig be voltál fosizva… Beállítottunk a kádba és lezuhanyoztunk… Szóval nem volt egyszerű időszak, de Hálistennek már túl vagyunk rajta.
Nagyon értelmes kezdesz lenni, már mindent megértesz, ha megkérlek, hogy – vidd a banánhéjat a szemétbe, – aranyosan elbóklászol a szemeteshez, és beledobod, megkülönböztetve a mellette lévő szelektív papírgyűjtőtől! Neked már teljesen természetes lesz a szelektív hulladékgyűjtés.
Mikor megállsz a nyitott teraszajtóban, sóvárogva a kert után, és azt mondom: – nem lehet kimenni, mert hideg van, előbb fel kell öltözni, – hozod a sáladat…
A teszveszvároshoz hasonló könyvben már rámutatsz mindenre amit kérdezünk…
Még csak 15 hónapos vagy…
14. hónap
Forrás: Egy nagypapakorú kispapa naplója | 2011 október 17.
Szegénykém, néhány napja belázasodtál. Először azt gondoltuk csak a szokásos fogzás miatti hőemelkedés, na de 38,5? És állandó hasmenés. Adtunk láz-, és fájdalomcsillapítót, aztán levittünk az orvoshoz.
– Valami vírus – volt a sztereotíp diagnózis, és maradt a nurofen. Szörnyű, mikor egy ilyen kis gyerek lázas beteg. Már öt napja minden délután és este belázasodsz.
+++ÍÍÍÍYYYQQWWEQWW – Na, ezt most Te írtad. A kertben laptopozok, idejöttél, félretoltad a kezem, és elkezdted nyomkodni a billentyűket. Ez jött ki belőle.
A kertben nálad most legnagyobb sikere a repülőknek van: mi még meg sem halljuk, de Te már kezdesz berregni, majd az égre mutatsz, – és tényleg nemsokára jön egy repülő…
Már 4-5 lépést is megteszel, – amit tapssal jutalmazunk, de igazából még mindig mászni szeretsz jobban. Frászt kapok, mert mindenre felmászol már: kanapéra, székre, asztalra, sőt fel is állsz rajtuk, életveszélyes mutatványokat bemutatva. Eddig nem féltettelek, hiszen csak néhány centire voltál a földtől, onnan nem lehet nagyot esni, – de most már a székekről, a kerti kisasztalról igen. Volt már egy-két nagy bukás székekről, szerencsére nem ütötted meg magad nagyon. Kénytelen vagyok az összes széket felborogatni, hogy ne tudj felmászni rá. Így aztán háborús övezet a nappali… na de ez is elmúlik egyszer…
A hintát és a csúszdát imádod. Ha el akarunk menni egy játszótér mellett, máris megszólalsz. – Hííííííntaaaaaaa!
Q3ííííííí – na megint beleírtál. Állandóan jössz, és balhézol, ha nem engedem, hogy nyomogasd a billentyűket. Ha telefonálunk, nagyon féltékeny vagy, akárcsak a számítógépezésnél. Az asztali telefont már nagy rutinnal felemeled és bekapcsolod a kihangosítót.
Egy pár napra a Balatonra is lementünk
Az éjszakáink változatlanul elég bonyolultak. Eszméletlen cicifüggő vagy. (A cicit is úgy hívod, hogy „cica”). Gyakran már fektetés után egy órával felsírsz, amikor még anyu simogatással vissza tud altatni, de éjfél körül, mikor másodszor is felsírsz, – és kétségbeesetten, de puszilnivalóan aranyosan álldogálsz a kiságyban, – már be kell, hogy vigyelek hozzánk, ahol anyu megszoptat. Na, abban a pillanatban megszűnik a zokogás. Aztán már csak egy virslinyi helyem marad, mert az ágy nagyobbik fele a tiéd. Éjszaka jössz-mész, forgolódsz az ágyban, keresztben vagy fejjel lefelé, s mikor felsírsz, csak cicivel lehet megnyugtatni.
De most új koncepciót vezettünk be. Sok emberrel beszéltünk, mi ebben a vészhelyzetben a megoldás. Nagyokosok azt mondták: csak három napot kell átvészelni nemátvivéssel, és simogatással, és megoldódik minden…. Na, ezt csináljuk két hete, és még mindig úgy üvöltesz, – olyan trillákkal – hogy beszakad a dobhártyám. Másvalaki őszintébb volt – azt mondta több mint két hétig is eltart, és ők nem mentek be a babaszobába, – mert akkor azt szokja meg – hanem megvárták míg gyermekük álomba sírja magát…
Valóban, – akkor is majdnem ugyanúgy sírsz, mikor ott vagyok melletted, mint ha nem megyünk be, – gondoltam kipróbáljuk… Valóban rövidebb-hosszabb idő után visszaalszol magadtól, csak azt a negyedóra üvöltést kell kibírni… (hogy ezt hogy bírja a felső lakó… még nem mertem megkérdezni). Már az első tíz ilyen kemény éjszakán is túl vagyunk, de még mindig jól bírod…
Két hét – betegség miatti – kihagyás után ismét voltunk úszni, de ismét nagyon élvezted, lubickoltál a vízben, és az összes merülési gyakorlatot hősiesen abszolváltad. (Igaz, az egyik úszás után az oktatónéni megkérdezte tőlem: – “Maga katonatiszt? Mert olyan vezényszavakat használ…” – Pedig én csak azt mondom: -”Figyelem, merülés!”)
Most meg kiütések jelentek meg az arcodon, kezeden, – mindenki találgatja, mi lehet: szúnyogcsípés vagy allergia? De kiderült, az előbbi. Sehol nincs szúnyog a lakásban, – csak a gyerekszobában! Anyu minden este lecsap vagy kettőt, másnapra megint ott van kettő…és véresek a vámpírok! Nem mertünk elektromos szúnyogriasztót venni, mert abban is van vegyszer, de most már muszáj volt az előszobában bedugni egyet, – ettől meg anyu lett allergiás…
A nagyszülők minden betegsége elmúlik, ha veled vannak
Minden nap kék zöld foltokkal vagy tele, – mert a magas helyekről időnként leesel, de már azonnal mászol is vissza, mert eszméletlen bátor és vakmerő vagy!
Tegnap megdöbbenve érkeztem haza: egy hatalmas karcolás volt az arcodon, – a macska karmolt meg, – mert állandóan téped a szőrét…
Nem sokkal később ismét összeakasztottad a bajszod egy cicával: a nagyinál Szentendrén bemásztál a macska után az asztal alá, aki nemtetszését két karmolással fejezte ki. De ez egyáltalán nem ijesztett meg, – továbbra is rendszeresen úgy kellett kihúzni az asztal alól…
A legújabb játékodban Te vagy a kulcsár! Ha sikerül megszerezned egy kulcscsomót, végigjárod a lakást, és kitartóan belepróbálod mindegyik ajtózárba…
Ahogy egyre jobban megy a tipegés, tágítod a világot magad körül: először csak a kutyák kiskapujáig mentél ki, – ott pillanatok alatt rájöttél, hogyan kell a riglit kinyitni, – aztán már a nagykapuig kellett kimenni, majd egészen a zsákutca végéig. Ma pedig egészen az ötszáz méterre lévő játszótérig kellett tipegnünk, miközben a nálad lévő kulcscsomót belepróbáltad az összes szomszéd kapujába. A séta azért egy kissé kimeríthetett, mert egyszer csak azt vettük észre, hogy a játszótéri hintában, előrehajolva, túl sokáig nézed a földet…egy perc alatt elaludtál…
Torták még mindig vannak
Kipróbáltál egy autót is
Augusztus 20-án pedig kint jártunk a Parlamentnél
Tovább a teljes bejegyzéshez2011. augusztus 9. – FIRST YEAR DAY!
Forrás: Egy nagypapakorú kispapa naplója | 2011 augusztus 17.
A legutóbbi hónap a fogzás jegyében telt. Már a kisörlő fogacskáid jönnek, és ez most az eddigieknél is sokkal jobban megvisel. Ráadásul idegességedben megharaptad anyu egyik mellét, – kisebesedett, és a másik is nagyon fáj neki, így alig tud szoptatni. A cumit kiköpöd, az ujjadat nem szopod (ilyen gyermekem még nem volt), kizárólag a cicin bírsz elaludni. A fogacskák miatt hőemelkedésed is van, éjszaka gyakran felsírsz, felébredsz, de szoptatni sebes cicivel nem nagyon tud az anyu.
Így most úgy tűnik elérkezett a ciciről való leválasztás ideje. Ez viszont azt jelenti, hogy éjszakánként néha három órán keresztül nem bírunk elaltatni, semmilyen praktikával: simogatás, ölelés, ringatás,… semmi nem segít… csak sírsz… Van mikor sikerül letenni, aztán fél óra múlva kezdődik előröl. Reggelre készek vagyunk… Szerencsére anyunak gyógyul a melle…
Még mindig a mászást részesíted előnyben. (Nem baj, állítólag az alternatív kéz-és lábmozgást igénylő mászás a beszéd és gondolkodás fejlődésében nagy szerepet játszik.)
Villámgyorsan skerázol a macskák után, és speciális technikával megtanultál a lépcsőn lefelé is mászni. De nem úgy, ahogy tanítottalak, hátrafelé letéve a lábad – hanem fejjel előre, először a kezedet teszed le, és hason csúszva lemászol…Végül is, így is le lehet jutni…
Fürdéskor, mikor kipelenkázlak, már figyeled, mikor pisilsz, mintha irányítanád. Nagyon szereted locsolni a vizet egyik edényből a másikba, és a kádból kinyúlva, a fürdőszoba kövére…
A Cica, és a Baba mellett már újabb szavaid is vannak: Hinta, Mama, Hoppá, és saját nyelveden a Bilá virágot jelent (a magánhangzók stimmelnek).
Egy időben már különböző dolgokra tudod használni a két kezed: kapaszkodsz és játszol egyszerre. Nagyon jó az utánzóképességed is, amit megmutatunk, elismétled. Szerintem már majdnem mindent megértesz és bizonyos dolgokban nagyon szófogadó vagy: ha fürdőkádban azt mondom – csüccs – azonnal leülsz, de mikor a virágföldet kaparod ki a cserépből, hiába mondom, hogy – nem szabad – csak csinálod ugyanúgy tovább. Mindenesetre tudod, mikor rosszalkodsz, mert akkor rám nézel, – szabad e? De tiltásom ellenére, azért nyugodtan csinálod tovább…
Kipróbáltad a játékbabkocsit is, milyen az ülés benne a babának
Már kapcsolatot teremtesz a tárgyak és tulajdonságaik között. A cica megjelenésekor már mondod is kicsit selypítve, hogy – „Szisza” – sőt, ha a kutya ugat, akkor is…
Vendégségben Kassán Jackline kutyánál
A könyvekből egész nap mesélhetnénk, a képeket nagy érdeklődéssel nézegeted.
Nagy pontossággal eltalálod melyik az asztali telefon kihangosító-gombja, és hanyatt-homlok rohansz az íróasztalhoz, ha megszólal a skype hívóhangja, amivel anyu a mamát és engem szokott hívni. A kamu távirányító nem érdekel, csak a valódi…
Kajálással semmi gond, van étvágyad, uzsonnára akár két gyümölcsjoghurtot is bepuszilnál. Már több mint 10 kiló vagy és 83 canti! Etetéskor kedvenc játékod, hogy kiskanállal kiveszel a tálkából egy köles golyót és a kiskanálban egyensúlyozod. Aztán mindent ledobálsz a földre…
Születésnapi Garden Party
Egyik este meglepő dolog történt: szokásos módon elalvás után, már egy órával felsírtál, – de elhatároztuk, hogy most szigorúak leszünk, nem veszünk ki az ágyból, csak simogatás van. Pláne, hogy akkor is sírtál mikor karban voltál.
Anyu egy óra után kifakadt – Most Te jössz. Bementem hozzád, simogattalak, halkan énekeltem is egy kicsit valami nyugtató nótát, időnként lefektettelek, de mindig fölkeltél és álldogáltál a kiságyban – Honnan van ennyi energiád?
Mivel semmi sem használt, időnként kijöttem-visszamentem, ki bírja tovább. Éppen a nappaliban voltam, és már örülni kezdtem, mert mintha enyhült volna a sírás. – A következő pillanatban megjelentél a babaszoba ajtajában, hálózsákban, a földön mászva… Hogyan sikerült a gyerekágyból kimásznod, az rejtély… Lehet, hogy a babaágyban lévő szopipárnára állva? Vagy az ágy melletti ringató fotelba mászva? Soha nem tudjuk meg. Az biztos, hogy nem ütötted meg magad, mert nem hallottunk esést, és nem volt rajtad semmilyen sérülés. Mire nem képes egy kisgyerek, hogy ne kelljen aludnia és minél közelebb legyen az anyukájához… Mindenesetre még akkor éjjel átszereltem a kiságyat a legalsó fokozatra, nehogy éjszaka megjelenj a hálószobánkban…
Hoppá, véletlenül anyu gyerekkori képe került ide. Hasonlít?
1973
Lilikém vicces dolgokat művelsz: mutogatsz mindenre, a zoknit, nadrágot már megpróbálod magadtól a lábadra húzni, zenére azonnal táncolni kezdesz, ha tapsolnak a tv-ben, te is összeütögeted a kezed, és kikapcsolod a tépőzárat a szandálomon. Ami, hálás dolog, ha délután megjövök, de reggel menekülnöm kell, ha szandálban akarok menni. – Igazad van, hagyjam a dagadt munkát másra, téged vigyelek ki a homokrakásra…
Neked köszönhetem, hogy sokat levegőzhetek, mert délutánonként mindig kiülök a kertbe, Téged „legeltetni”… Játékaidat figyelve, az utóbbi időben elgondolkodtam: – Lehet, nem is Neked van szükséged rám, hanem fordítva…
Keleti kényelem
Az Oroszlán állítólag szeret szerepelni, a középpontban lenni…
Szülinapodra kaptál egy hintalovat… akarom mondani gumicsacsit
Mindjárt jönnek a szülinapi vendégek, és nincs egy rongyom amit felvegyek…
Na, végre itt vannak a vendégek…
Petrának mindjárt adok is egy puszit…
Sári nagynéni is meglátogatott
Kaptam egy pár tortát is…
A baloldali banános gyümölcstortát apu készítette nekem
Megkóstoljuk Mama marcipánját
Kipróbáltam ezt a kis robogót a városligetben
és megsimogattam ezt a kis őzikét a Budakeszi Vadasparkban
ELEVEN (11) HÓNAP
Forrás: Egy nagypapakorú kispapa naplója | 2011 július 8.
Villámgyorsan megtanultad hogyan kell a teraszlépcsőn felmászni (miután a nagymami megmutatta), de a lemászás még nem megy (hiába mutattam meg). Onnan csak lebukfencezni tudsz. Ezt egyszer véletlenül videóra is vettem. Szerencsére nem nagyon ütötted meg magad.
A legújabb esemény a FELÁLLÁS:
Vendégségben voltunk, mikor a dohányzóasztalnál – a szokásos térdelő pozícióból – váratlanul felálltál. Egyszer előfordult már egy pillanatra a fürdőkádban, de ilyen technikásan, magabiztosan még nem. Most biztos az segített, hogy olyan alacsony volt a dohányzóasztal, melynek peremébe kényelmesen meg tudtál kapaszkodni, és felhúztad magad. Annyira megtetszett neked, hogy magasabbról szemlélheted a világot, hogy többször is megismételted, és azóta természetesen mindenre felkapaszkodsz. Rám is. Ha rövidnadrágban vagyok, belém marsz és húzod a szőrömet, majd sírdogálsz – ha már itt vagy – vegyelek fel.
A járókát szétszedtem, (szenya apuka) és korlátokat építettem belőle a teraszajtó-, a tv-állvány elé, és egyéb veszélyes helyekre. De gyakran lebontod őket…
Ahogy az várható volt, most az a probléma – felállásból hogyan térj vissza a stabil anyaföldhöz… de gyorsan megtanultad, hogy letottyansz a földre, vagy a kezeddel a föld felé orientálódsz. Már átkapaszkodsz egyik bútortól a másikig… ebből hamarosan totyogás lesz…
Vannak kedvenc helyeid: a konyhai szemetes, a fürdőszobai zuhanyozó-lefolyó – melyben könyékig nyúlkálsz – így csuromvíz lesz a ruhád (akárcsak a kerti tóban). Most fedeztél fel egy nagyszerű helyet: a WC-kagylót, ahol érdekes vízcsobogás van, és szépen nyomon lehet követni a lehúzott vizet, melyben jól lehet kotorászni. Így aztán kénytelenek vagyunk egyre több helyiséget kulcsra zárni…
Mostanában mindenkire azt mondod: „Baba”, az állatokra pedig, hogy „Cica”. Szoktuk mondani: – Igen, ugat a cica…
Vendégek jöttek
Mi is voltunk vendégségben Jóska nagybácsinál
Laci nagybácsival
Anyu kolléganőjével a Tékávézóban
Pancsizás és buborékolás a kertben
Szilvia nénivel
Nők
A csillebérci “Úttörővasúton” is utaztunk
Tovább a teljes bejegyzéshez10 hónap!
Forrás: Egy nagypapakorú kispapa naplója | 2011 június 2.
Egy gyorsétteremben kis üveg bébipapit nyámogsz egykedvűen, mikor váratlanul felcsillan a szemed, kikapod anyu kezéből a rántott húst, – amit éppen eszik – és nagy élvezettel elkezded rágcsálni… Amikor el akarom venni tőled, akkora balhét csapsz, hogy kénytelen vagyok visszavonulót fújni… Végül úgy távozunk, hogy elégedetten szopogatod a rántott hús darabot…
Anyu alig várta már, mikor kezdesz el kúszni, mászni – én örültem még a nyugalomnak, mert láttam előre a jövőt: már villámgyorsan skerázol a nappaliban, felfedezed a lakás minden zugát, bekukkantasz a zuhanyozóba, a wc-csészébe, kirámolod a fedőket a konyhaszekrény fiókjából, ahova időnként becsíped az ujjad. Még szerencse hogy nem lakik alattunk senki, mert fülsiketítő zajjal csapkodod a fedőket a földhöz. Rögtön megtaláltad a legveszélyesebb helyeket is: a konnektorokat, a hosszabbítót meg a könnyen feldönthető ventilátort, a virág-, és vasalóállványt.
Legutóbb mikor hazaértem, már az előszoba-ajtóban fogadtál kurjongatva. Minden nap egy újabb meglepetés: villámgyorsan megtanultad, hogy kell kinyitni a teraszra nyíló mágnes-záras szúnyoghálós ajtót is, – sőt az elébe felállított akadályokon, a nagy játékdobozon és kosáron is könnyedén átvágod magad, – és máris kint vagy a teraszon, ahol villámgyors mászással a szélső virágcserepeknél teremsz, és mielőtt odaérnék, már meg is kóstoltad a virágföldet. Fekete a kezed, a ruhád, a szád…
Elhozlak onnan, és ismét csak egy pillanatra fordulok el, amikor hallom, hogy élvezettel ropogtatsz valamit… – Biztos találtál egy csipszet valahol a földön – gondolom, de amit kiveszek a kezedből, minden képzeletet felülmúl: egy kis csigát kezdtél el jóízűen ropogtatni… Mi jöhet még?
Gyors menetben kúszol a fűben a kerti tó irányába, de közben elkapod Larry kutya szőrét, aki békésen tűri, hogy megtéped. Fölszedegeted és megszopogatod az éretlen cseresznyéket, finoman tanulmányozod a fűszálakat, de szerencsére mielőtt odaérnél egy hatalmas, gusztustalan hernyóhoz, – mely olyan látványos hernyómozgással halad, hogy még Lizi cica figyelmét is felkeltette – még időben elkaplak… Szóval változatos az élet…
Egyre tágul a világ: a fűből gyorsan a terasz-lépcsőhöz skerázol, de szerencsére még nem tudsz felmászni rajta, ezért a ház melletti húsz méteres járdán mászol végig, és pár perc alatt a kertkapunál vagy…
Számomra nagy trauma az etetés: amikor a kiskanálból véletlenül lepottyan a kaja, azonnal szétkened, tiszta kulimász lesz a kezed, az etető-asztal, a ruhád. Megfogod a kajástálat és kölcsönösen rángatjuk, – ismét egy adag az asztalra. Nem nyitod ki a szád – mellé megy, próbálom letörölni, de megelőzöl. Az előke semmit nem ér: minden pont mellé megy, vagy mögé, a nyakadba. Miközben tele a szád, váratlanul elkezdesz prüszkölni, bugyborékolni – miért most gyakorlod az „r” hangot? Engem is beterítesz a főzivel. – Kéne venni az etetésekhez egy esőköpenyt. Mindkettőnknek! A kajálás után úgy nézünk ki mint a paradicsomháború győztesei… Anyu meg csak az ölébe vesz, és előke nélkül, pikk pakk pár perc alatt már meg is etetett…
Pedig most olvastam hogy az evés megtanulásához elengedhetetlen a kanállal hadonászás és a maszatolás. Minden kaját amit mi eszünk neked is meg kell kóstolnod, reggel a vajas kenyeret, délben a levest, anyu ebédjét, a gyümölcsjoghurtot (pedig anyu csinál neked gyümölcsből is), a túró rudiról nem is beszélve.
Az alvás nehezen megy mostanában: csak cicin vagy hajlandó elaludni, aztán mikor anyu megpróbál letenni, már fenn is vagy…
Hálistennek még mindig naponta négyszer-ötször szopizol! Mikor reggelente cicizel az ágyban, közben képes vagy két kezeddel egész mást csinálni: az egyikkel fogdosod anyut, a másikkal közben – anélkül, hogy hátranéznél megkeresel, kapirgálod a hátamat, vagy megfogod az ujjamat kis kezeddel és nem ereszted el. Nagyon jó érzés, hogy azért rám is szükséged van… szinte minden reggel átélem ezt.
Már a nyolcadik fogad jön, amit valamennyien megszenvedünk: míg eddig nagyjából átaludtad az éjszakát, most volt olyan, hogy már este, a fürdés után, holtfáradtan, nem akartál elaludni. Ha végre elszunyókálsz, már éjfélkor felsírsz, és ismét csak a cici segít. Aztán három körül, reggel hatkor, majd nyolckor is felébredsz. Bevetettünk sok mindent: borostyán-nyakláncot, homeopátiás és egyéb fájdalom-csillapítókat, de lehet, hogy már kijött a kis fogacska, mert pár napja ismét jobban alszol.
Valahol meg tudlak érteni: amikor tizennyolc évesen jött a bölcsességfogam, emlékszem szenvedtem rendesen, – fogkefével véresre dörzsölve, hogy minél hamarabb kibújjon. Vettünk neked is egy kis fogkefét, amit a fürdőkádban lelkesen rágicsálsz…
Állandóan utánozol bennünket és már egész szép a repertoárod: „pá-pá”-t integetsz, tapsolsz, a zenére mozogsz, a neked dobott labdát visszagurítod, édesen kurjongatsz, halandzsázol, jó kis akaratos lettél, és tegnap felálltál magadtól a fürdőkádban!
Meglátogatott Sári nagynénéd is
Tovább a teljes bejegyzéshezBlogleírás
Nemcsak a kismamát, de a párját is sok minden foglalkoztatja a babavárástól a gyereknevelésig. Mi járhat egy kispapa fejében, pláne ha hatvan felé jár... Megtudhatod ha beleolvasol rejtett titkainkba...
| Az NLCafé ajánlja | ||
Az októberi forradalmat beáldoznánk a szilveszterért 
20. hónap
Forrás: Egy nagypapakorú kispapa naplója | 2012 április 22.
Kora reggel az ágyban néhány pofonnal ébresztesz, aztán mikor mondom, hogy –„Nem szabad!”, elkezded, hogy –„Simi”, és megsimogatsz, sőt néha azt is, hogy –„Bocsácsá”, ami nálad a bocsánatot jelenti. Majd megfogod a kezem, kirángatsz az ágyból, a nappali felé húzol, miközben azt mondod. –„Gyere!” Aztán kényelmesen elterülsz a tv-fotelba, megfogod a távirányítót, és kiadod az ukászt: -„Mese!” Ezt követően -”Kakaó” és „Szalá” (szalámi) szavakkal jelzed mit szeretnél.
A játszóházon, a táncikaórán és a kerekítőn kívül járunk már néha bölcsibe is, fél napos szoktatásra, úgyhogy már azt is tudod, hogy –„Bölcsi”.
Hallomásból önállóan elkezdtél énekelni olyan dalokat, melyeket pedig nem is olyan gyakran énekeltünk: „Boci, boci tarka”, – „Süss fel nap”, – „Hinta palinta”
Ha Győző bácsit említjük, mindig hozzáteszed, hogy „-Spricc”, – mert húsvétkor meglocsolt, – úgyhogy el is neveztük „Spricc bácsinak…
Egész kis történeteket mesélsz el tőmondatokban, – ahányszor beülünk az autóba, az első ülésre mutatva azt mondod: „-Klári”, – mert nagynénéd ott szokott néha ülni.
Már megtanultad azt is, ha akarsz valamit, azt mondod: -„Kérem”, sőt utána azt is hogy –„Köszönöm”.
Olyan szavakat már rendszeresen használsz, hogy: -„Szemüveg, gyógyszer, kiszállsz, mehetsz, cipelsz, úszik, bogár, inni, segítek”. Természetesen korodnak megfelelően 1.szám 3.személyben beszélsz magadról: -„Baba szeret Anyu”.
De teljesen elolvadunk, amikor átölelve bennünket azt mondod: -„Szeretlek!” Ezt először csak anyunak voltál hajlandó mondani, hiába kérdeztem, hogy engem is szeretsz e-, mindig azt válaszoltad: -„Nem!”. De most már nekem is mondod.
A –„Nem!” amúgy természetesen a leggyakoribb szavad, – kezdődik a dackorszak.
A tv-távirányítót, a kést odahozod nekem, azzal, hogy: -„Apué.” De használod az „Anyué” és a „Mamáé” szavakat is.
Bejegyzés jelentése
Tovább a teljes bejegyzéshez